EurHope, Polaris, 2017. február 11., Trieszt

Trieszt egy jellegzetesen olasz város, amely 1382-től 1918-ig Habsburg kikötőváros volt, adriai kapu Közép-Európa számára. Hosszú távon örvendett a portómentes és különleges szövetségi helyzetének.

Ez a város 1945-től majdnem 10 éven át az angol-jugoszláv impeialista Birodalom hatalma alatt állt, és a háború utáni időszak olasz hazafiasság felélesztő szikráját jelentette.  Február 11.-edikén szomabton a Think Thank EurHope és a Polaris tanulmányközpont konferenciájának helyeként lett kiválasztva, amelymek cìme: “Európának fel lell fedeznie újra a középpontját”.

A találkozó helyének kiválsztásának a célja az, hogy egy “ Új Európa “ ötletét vesse fel. Egy olyan Európét, amely biztosítja a nemzeti és régiós identitások megőrzését, szuverenitásokat, autonómiákat, egyidőben szövetségi és birodalmi jellegű. Azért, hogy  képviselje, megerősítse megszilárdítsa miden büszkeségünket. Egyetlem másik város sem tudta volna jelképezni ezeket a gondolatokat.

A konferenciát Enrique Ravello újságíró nyitotta meg “ Katalónia és Közép-Európa” című előadásával. Ravello három történelmi szakaszt mutatott be, amelyek Katalóniát összeköti a Római Birodalommal, és elmagyarázta a mind máig meglévő természtetes kapcsolat szerepét Mitteleurópa és az ibériai partok között.

Ezt követte Sípos László, író és esszéíró, aki “Magyar szemmel” című gondolatmenetet fejtette ki.  Felvázolta a Kárpát-medence történelmét kihangsúlyozva, azt hogy feltétlenül szükséges újra egyesíteni Közé-Európát, amelyet a vesrailles-i békeszerződés(1919.) darabjaira szaggatott.  lmagyarázta, hogy Budapestnek kiegyensúlyozott politikát kell folytatnia Oroszországgal, Törökországal és Németországgal, halamakkal, melyek az ország mozgásterét meghatározzák. A teremben elhangzott kérdésekkel kapcsolatban egyetértett azzal, hogy Magyarország, mindent elkövet annak érdekében, hogy megállítsa a jelenlegi délről érkező inváziót, ugyanolyan jelentős szerepet játszhat ebben, mint amikor 60 évvel ezelőtt fellázadt a keletről érkező ellen, így semmissé téve a kommunista illúziót.

Továbbá Adriano Segatori, pszichiátra és pszichoterapeuta felvázolta az áthídalhatatlan különbségeket a Birodalom elve és az imperializmus között. Míg az első identitáris, szent, van egy meghatározott formája, addig a második egyenlő szintre hoz mindent és eltorzít.

Ruggero De Ronch bemutatta a “Közép- Európa építészete a huszadik század 20-as, 30-as éveiben”-et.

Egy rövid ebédszünet után professzor Simone Paliaga következett. Beszámolója “Europa Translatio Imperii”, amelyben az európai polgárháború (1914-1945) számlája írja, hogy Európa elvesztette történelmi szerepét, hogy pszichológiailag alárendelte magát, ezek a kapitalizmus zászlaja alatt arra kényszerítették, hogy lemondjon bármilyen birodalmi szerep vállalásáról. E szövetség újraélesztése nélkül lehetetlen lesz helyre hozni Európát.

Martin Peiper, német és osztrák újságíró a “Közép-Európa népei”-ről beszélt. Kifejezte bizalmát abban, hogy ezek a népek képesek együttműködni és hogy abban, hogy ki tudják használni a rendszerben fellépő zavart annak éredekében, hogy kiemelkedő szerepet vállaljanak.

Professzor Beppe Scalici a Római Birodalom történetéről beszélt kiemeleve a “Tér foglmáról a mai Kelet- Európában”-t. Fogalom, amely egymagában hivatásos arra, hogy a felébredés lelke és esszenciája legyen.

Professzor Francesco De Matté “Páneurópa és Kelet-Európa” címen értekezett, amelyben összehasonlította John Mackinder és Karl Haushofer geopolitikai tanulmánayit. Míg az első, tengeri, azt tűzte ki célul, hogy megcsonkítsa Európa egységét, addig a második, szárazföldi, arra törekedett, hogy világuradalmat létesítsen amely öszzeköti Németországot Oroszországgal és Japánnal. Hasonló Jean-Marie Le Pen “északi földrészi Európájá”-val, amely Lisszabotól Tokióig terül el.

Zárásul Gabriele Adinolfi, a Polaris és EurHope folyóirtok főszerkesztője megerősítette a konferencia címét “Európának fel lell fedeznie újra a középpontját”. Ebben az előaadásaban, amely központi témaként szolgált, részletiben tisztázva lettek az irányzatok annak érdekében, hogy Európa gyökeresen forradalmasítva legyen szövetségi és birodalmi jellegűen. Ugyanakkor elemezés alá kerültek különböző, manapsgág szembesített hatalmi központok, az európai populista vonalak közötti különbségek. Végül egy olyan időszeű és pozitív irányvonal lett felvetve, amely mozgatóereje az ambíció, a spiritualitás, az autoritás és a hatalom akarata.