Párizs, június 17. , összefoglaló

A város az eredeti Europa hangját hallgatta,  azokét, akik az ideális kultúrában születtek és nevelkedtek, amely ahelyett, hogy az uzsorás bürökráciájának csomagolásájává tette volna, Mítosszá emelte azt. Nem kisvárosi szuverenizmusról, sem teknokratikus europaizmisról van szó, hanem egy harmadik útról, a helyesről, amelyben erő és szellem egysül annak érdekében, hogy elfogadja a történelem kihívását, hogy megváltoztassa az irányzatot.

Így egy asztal körül Gabriele Adinolfi hat nemzet előadóit gyűjtötte össze egy zsúfolásig megtelt teremben, annak ellenére, hogy egy szép júniusi szombati nap volt és a nyári napéjegyenlőség ünnepe is.

A közönség nem csak párizsiakból tevődött össze, hanem az ország más megyéiből is jöttek, sőt volt, aki Belgiumból és Hollandiából.

A háttérben a valódi Európa mesterdalnokainak fényképei és idézetei voltak láthatók, „Mint az a másik erélyes Európa”, ahogy a találkozó címe is mondja; Jean Thiriart, Maurice Bardèche, Jean Mabire, Pierre Drieu La Rochelle, Gaston-Armand Aumodruz, Dominique Venner, Julius Evola, Ernst Jünger, Adriano Romualdi. Továbbá az Európáért harcoló Márírok fényképei; Prágában Jan Palach, Rómában Mikis Mantakas, Palesztínában Roger Cuodroy. Utolsóként pedig láthattuk Termopüloszt, Európa születésének szimbólumát, ahol az áldozat hozatala győzedelemhez vezettett, amiért az utolsó kép a Főnixé.

Az előadók nem voltak egyszerű és tiszta intellektuálisok, hanem személyek, akik aktívan részt vesznek a politikában. Kezdetnek professzor Gérard Dussouy elmagyarázta egy egységes és erős Európa történelmi szükségességét, majd Enric Ravello Barber, aki Valenciából kiemelte a birodalmi elmélet szerepét, úgy, hogy a hazák testvériessége mellett nincsenek megtagadva a történelmi nemzetek. Hilde Delobel, huzamosabb ideig flamand parlamenti képviselő azzal vádolta a Brüxell-t birtokba vevőket, hogy kihasználják Európa fogalmát, és az EU-t EBU-nak (Európai Bürokratikus Uniónak) nevezte, kérelmezte ennek megváltoztatását.

Arnaud Naudin, újságíró elmagyarázta, hogy hogyan lehetséges felvenni a harcot Európában ahelyett hogy sündisznóként valahol a semmiben összgubódzni, így feladni a küzdelmet. Mario Borghezio képviselő az Európai Parlamentben a Lega Nord-tól, és az EU Külbizottságának tagja felelevenítette a fiatalkori aktív részvételét Thiriart Jeune Europe mozgalmában, és kifejtette, hogy mennyire fontos manapság a forradalmi eszmény és a képzési rendszer, amelyet meg kell ismételni ahhoz, hogy megnyerjük a kihívásokat.

Sípos László, a magyar Jobbik funkcionáriusa azt mondta, hogy először a közösségi szellemet kell meghódítani morális, kultúrális és szociális szinten és csak utána lehet gondolni a győzelemre választások szempontjából.  Georges Feltin-Tracol kitűnő és pontos összehasonlítást végzett az EU és Európa között. Konstantinos Boviatsos, az Alba Dorata aktivistája és európai funkcionáriusa a görög helyzetről beszélt, ahol a csődöt polgárháború fogja követni, amit csak a hellének egyedül nem tudnak megakadályozni. A végén Gabriele Adinolfi másfél év hálózatos tevékenységét mérlegelte gazdasági, lobbisztikus, kulturális, politikai és képzési szempontból. Fontosnak találta ahhoz, hogy az ostoba álmokból felébredjünk, a reakcióból, visszaszerezni a gondolkodásmódot, a centralizmust és a forradalmi reakcionizmus módszertanját.

Legvégül a hagsúlyt az erélyesség és tengelyisség visszaszerzésére helyezte Adinolfi. Bejelentette, hogy ezek az új fajta találkozók, amelyek nem konferenciák, sem népgyűlések, hanem munkával és szervezéssel töltött idő. Szabályos időközönként fognak ismétlődni ahhoz, hogy előre haladjanak az avanguard szervezeti kezdeményezések.